Bejelentés


Egy mindent fabrikáló honlapja


Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.








Az automatizált gázfűtéssel vetekedni igyekvő,  szilárd tüzelésű rendszer.

A következőkben a saját rendszeremet próbálom bemutatni. Azon keresztül egyrészről megnézzük, mennyire lehet megközelíteni szilárd tüzelőanyagok égetésével azt a kényelmi szintet, amit a földgáztüzelésű gázkazánok, cirkók tudnak nyújtani a felügyeletmentes, automatizált, önvezérelt üzemükkel. Másrészt beszámolok az építéséről, és az eltelt 2,5 szezon alatt szerzett üzemeltetési tapasztalatokról.

 

Figyelem, nagyon fontos! Ha valakinek energiatakarékossági szándékai vannak a lakóháza, lakása fűtése terén, akkor elsőnek nem a fűtésrendszer átalakítása a helyes lépés! Elsőként a megtermelt hőt kell tudni bent tartani, jól használni. Csak ezután szabad a hőenergia megtermelésében keresni a hatékonyság növelését.

 

1. rész

(kevéssé szakmai, köznyelven irt előzmény, gondolatismertető. Fogyasztása bárkinek javasolt 9-től 99 éves korig)

Mindenekelőtt a tipikus kérdést, a miértet tisztázzuk. Miért van szükség a meglévő mellé egy másodiknak kiépített, szilárd tüzelésű rendszerre? Természetesen ugyan azért, amiért másoknak is, illetve azon túl még pár apróságért. Mert a gázfűtésben az energiahordozó ára -magyar átlagpolgárként- kezdett megfizethetetlenné válni, legalább is egyre nagyobb nehézségnek mutatkozott. Ezzel egyetemben az is jogos indok, hogy csak gázfűtéssel rendelkezni „egylábon" állást is jelent. Egy lábon állva magasabb a fűtésünk kitettsége a külső hatásoknak. Például az elmúlt években láthattuk, a gázcsap tekergetése is „bevett szokássá" vált a különböző politikai, gazdasági erők egymásnak feszülése közben. Aztán ott van még a természetvédelem ügye is. Létezik a gáztüzelésnél jóval „zöldebb" alternatíva is, nem is egy. Igaz ugyan, hogy a legzöldebb megoldás a nem fűtés, illetve a fűtöttség mértékének a minimálisra, a létszükségre csökkentése. Mind fűtött alapterületben, mind fűtött hőmérsékletben. Nekünk viszont csak lépésről lépésre adatott meg haladni, ahol egyelőre nem az új, kisebb méretű épület építése a következő megléphető lehetőség, hanem a szigetelésünk után, a fűtésrendszer korszerűsítése.

Nézzük tehát, milyen más verziói lehetnek a hőtermelésnek, ha az nem gáz alapú.

Energiahordozó szerint lehet villanyfűtés, olaj, széntüzelés, és fatüzelés több alfajjal. A villanyfűtés hagyományos esete kilőve, annak ára még a kifogásolt gázénál is többszörösen drágább. A villanyáram fűtésben történő felhasználásának van egy másik módja, a hőszivattyúk rendszerei, ahol az elektromosság nem primer energiát hordoz magában. A hő forrása valamely külső közeg (kinti hideg levegő, a talajunk fagyhatár alatti részének hője, vagy a mélyebb rétegekben található talajvizek) hője, aminek az „átalakításához" és átszállításához kell a villanyáram. Ennek a megoldásfajtának nem látom igazolt létjogosultságát nálunk, Magyarországon, (vagy csak néhány speciális esetben) de erről bővebben az írás végén az 1-es kiegészítő pontban külön fejtem ki az álláspontomat.

Aztán van az olajfűtés, aminek ára a közvetlen használt villanyáraméval vetekszik, nem jó.

Van még a széntüzelés. Az ára jelenleg nagyjából egyenértékű a tűzifával, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy körülbelül annyival drágább az egységnyi tömegre vetített kiskereskedelmi ára, amennyivel abban a tömegben több fűtőérték is van. Viszont a legkisebb mértékben sem környezetkímélő. Magánvéleményem szerint ráadásul a közeljövőben (n x 10 éves időtartamban) az árában is várható változás, aminek okát a villamos energiatermelés háza tájára gyanítom. Ugyanis abban valószínűleg reneszánszát fogja élni, aminek általam vélt okai a 2-es kiegészítő pont alatt szintén a végén olvasható.

Marad a lágy és fás szárú növényi energiahordozók csapata. A lágyszárúakat talán legkönnyebben fermentálás útján képződött biomasszaként használhatjuk, ami megint nem lakossági megoldás. Kilőve! Maradnak a fás szárú növények, a fatüzelés! Itt már érdemes alaposan szétnézve, mindent átgondolva választani. A tűzi fának van a nyers változata, a hasogatott tűzifa, és vannak a belőle készült feldolgozott végtermékek. Mint a fadarálék, vagy a különböző méretű garnulátum félék.

Utóbbiakkal az a baj, hogy akár csak a gáznál, függőséget okoz külső tényezőktől. Ugyanis a darálék és granulátum féléket egy iparág állítja elő, ami éppúgy leállhat, ahogyan a csapot is elzárhatják. Ráadásul így a vételár képzésében egy plusztényező jut szerephez, a hozzáadott munka, energia (ami részben fosszilis) érték. Összegezve tehát a döntés a fatüzelés mellé tevődött. Az ezen belüli konstrukció megválasztásához járjuk körül kicsit a lehetőségeket. Érdemes a kényelem, azaz az élőmunka igény szempontjából is megvizsgálni a kérdést. A gázfűtés az egyszeri beruházást követően nem igényel komolyabb munkát a felhasználótól. Egy radiátoros központi fűtéses hőhordozó/leadó rendszerben, amilyen a mienk is, egy gázkazán, vagy a mienkhez hasonló kombi gázcirkó jobbára felügyelet nélkül tud önműködni a teljes fűtési szezon alatt. Csak a kötelező ellenőrzéseket, karbantartást kell végrehajtani időközönként. A hőigényt egyetlen gomb, kapcsoló állításával lehet közölni a rendszerrel, ahonnan automatikusan megtörténik annak kiszolgálása. A fatüzelésben ezt a kényelmi szintet nagyon nehéz elérni. Szinte lehetetlen. Azonban megközelíteni azért lehet.

Ha cél megközelíteni az előbbi kényelmi szintet, akkor érdemes sorba állítva megvizsgálni, összehasonlítani a kínálkozó lehetőségeket. Alap eset a gázkazán mellé egy normál, a zsargon szerinti: vegyes tüzelésű kazánt munkába állítani. (A fatüzelésű kazánok többsége jól illeszthető az előbbi hőhordó/leadó rendszerhez, egy szilárd tüzelésű kazán letelepítésével (és némi biztonsági szerelvényezéssel) megvalósítható a párosítás gáz és fatüzelés között) A kiépítés költsége ennek a megoldásnak a legolcsóbb. Viszont ez biztosítja a legkisebb kényelmi szintet is. A lakásból történő hőigény jelzésére továbbra is csak a gázkazán tud reagálni. Ha tűzifával kívánjuk a meleget előállítani, akkor ezt időben csakis a hőigény keletkezésekor, és az alatt végzett élőmunkával tehetjük. Tehát ebben az összeállításban előáll a már ismert jelenség, ha igyekszünk minimalizálni a gázüzemet, akkor az alatt mindig jelen kell lennie a „fűtőnek". Illetve nem szabályozható pontosan a lakás hőmérséklete, hiszen az nagyban függ a tüzelés pillanatnyi intenzitásától. És ilyenkor szokott az is előfordulni, hogy készülve az éjszakára, amikor a „fűtő" sem dolgozhat, este még alapos túlfűtéssel szükségtelenül nagy meleget állítanak elő az ilyen fűtésű lakásokban, házakban. Ami gazdaságosság szempontjából éppúgy, mint egészségügyileg is megkérdőjelezhető, hiszen a magasabb belső lakáshőmérsékletből nagyobbak a veszteségek is ugyanazon szigetelési viszonyok közepette. Egyszerűen ugyanazon a falon, nyílászárón keresztül több hő távozik egységnyi idő alatt, ha bent melegebb van. További fogyasztás többletet gerjeszt, hogy a hőtermelés szabályozására egyetlen lehetőség az égés intenzitásának fojtással (levegő elvét) való visszafogása/szabályzása. Márpedig az égéskor keletkező hőmennyiség akkor a legnagyobb, ha az égés körülményei éppen optimálisak. A fojtott állapot biztos nem ilyen!

Ennél lényegesen jobb automatizáltságot és hatásfokot ad a granulátumféléket, fapelletet égetni tudó pelletkazán. Az ilyen kazánok egy nagyméretű tárolóból jutnak a tüzelőanyaghoz, amit önvezérléssel, illetve a felhasználó hőigényével lehet vezérelni. Ez a megoldás már viszonylag kevés élőmunkát igényel, magas a kényelmi szintje. Az eddigiek alapján mondható, hogy megközelítik a gázüzemét, hiszen a kazánban akkor indul be az égési folyamat, ha azt beindítja a lakás felől érkező hőigényjelzés. (meg kell jegyezni, az olcsóbb vagy régebbi típusú pelletkazánok nem képesek az öngyújtásra, de a drágább, modernebb kivitelek már igen) Persze a pellettárolót is, a mérete szabta időközönként meg kell tölteni, ami ront az automatizáltságon. Nekünk más ellenérveink is voltak ezzel a rendszerrel kapcsolatban. Egyrészt nem jöhet szóba a szabad ég alatti tárolás, az csak zárt térben lehetséges. Viszont a zárt tér meghatározza a tárolható mennyiséget. Tehát ha véletlenül egy jutányos pelletvásárlási lehetőség adódik (pl: árleszállítás, akció, stb), akkor a már meglévő tüzelőanyag mellé nem lehetséges a többlet betárolása. Zsákos kivitel ezt kiküszöböli, de az szűkíti a beszerzési források tárát. Aztán amiről már esett szó, függővé teszi a használóját a fapellet előállításának iparága. Abban cégek működnek, amik, mint láttuk a gazdasági vállságok zajlása során, jönnek, mennek. Arra alapozni -szerintünk- veszélyes. És figyelembe kell venni a pelletkazánok 6-8 szoros (esetleg egy nagyságrenddel különböző) árát is, a hagyományos „vegyes" tüzelésűekhez képest. Ráadásul ezek a kazánok semmilyen más tüzelőanyagot nem képesek befogadni. Márpedig ha csak a fapelletet képesek fogadni, akkor a mi „vidéki környezetünkben" természetesen keletkező égethető ingyen-kerti hulladéktól is elzárjuk magunkat. Végül, hiába lehet viszonylag tág granulátum mérethatárok közt kapni a fapelletet, érzékenység miatt csak az előírt granulátum mérettel üzemeltethetők az egyes kazántípusok.

Létezik ennek a tüzelésfajtának egy másik változata, a fadarálék égetése. A fadarálék tárolásra ugyan a fentiekhez hasonlók vonatkoznak, viszont az égetésénél volna előnyös tulajdonság is. Nevezetesen, hogy nem feltétlen kell egy csak arra alkalmas kazánt vásárolni. Ugyanis a darálékokat többnyire hagyományos kazánokban is el lehet égetni. Ilyen esetben egy külön is megvásárolható (talán még házilag is legyártható) adapter kell hozzá, egy darálék adagoló. További előny még, hogy forrásnak a vékonyabb ágakat, faféléket is alkalmazni lehet, sőt az előbb említett kerti fahulladék is alapul szolgálhat. Minden más hátrány igaz a fentiekből a darálékra is.

Mindezek alapján a fapellet üzemű verziót elvetettük, a darálékégetés lehetőségét pedig félre tettük azzal, ha más tényező is felmerül, akkor újra mérlegeljük azt. Tehát más módon kell megkeresni a kívánt kényelmi szintet.

Összegezzük, amit már tudunk. Tüzelőanyagnak a tűzifa maradt választásnak. A kényelemből egyrészt hajlandók vagyunk beáldozni az élőmunkát, amivel a tüzelőanyag beszerzése, kezelése, mozgatása jár, illetve magát a tüzelést is, mint „fűtőmesteri" munkát. Másrészt nem akarjuk elengedni azt a kritériumot, hogy a lakásban legyen mindig az igénynek megfelelő hőmérséklet, illetve legyen ez az igény akár egy programozható szobatermosztát által, felügyelet nélkül, előre meghatározható is.

És felmerült még egy eddig nem tárgyalt igény is. A jövőben más hőtermelő berendezés is rendszerbe állítható legyen komolyabb átalakítások nélkül, függetlenül a már meglévőktől. Akár egy napkollektoros fűtés rásegítés, vagy egy elektromos jellegű energiaforrás. (Ha véletlenül átütés történne a napfényből közvetlen villamos energiatermelés technológiájának terén.) Tehát egy több eszköz, vagy forrás illesztésére közösítésére alkalmas rendszerre lenne szükség.

És a legfontosabb! Olcsó, megfizethető rendszer legyen, aminek egyszeri befektetési forrásigénye nem haladja meg mondjuk az 4-5 év gázfűtés költségét. (bár ez egy hasraütésszerű meghatározás volt... saját teljhesítőképességünk alapján)

Ilyen a puffertartályos fűtési rendszer! Ez kell nekünk -határoztuk el.

Mit is jelent ez? Egy új struktúrát, amiben egy olyan rendszerelemmel több van, ami az eddig sorba vett koncepciók egyikében sem szerepelt. Eddig ugyanis az összes variáció arról szólt, hogy van az egyik oldalon egy vagy két párhuzamosan kötött, és egymást csak kizáróan működni tudó (vagy az egyik, vagy a másik) hőtermelő berendezés, mint a gázkazán, és mellette valamilyen szilárd tüzelésű másik kazán. És van a lakás hőleadó berendezése, mint nálunk a már kiépített radiátoros fűtésrendszer. Amennyi hőenergia megtermelődik az egyik oldalon, annyit a másikon le kell adni, hisz az energia megmaradás törvénye sérthetetlen. Ennek gyakorlati eredménye, hogy az energiatermelés oldalán igyekeztünk szabályozni a termelést a leadó oldali igényekhez. Gázüzemnél ez tökéletesen tartható is. Még a fapellet üzemnél is tartható nagyrészt. Már a hasogatott tűzifa rendszernél csak bizonyos energia veszteségek megjelenése mellett, ahogy ezt az előbb láttuk is. Viszont egyszerre több forrás termelését már nem teszi lehetővé.

A fűtési puffertartály ezt kiküszöböli. Egy rendszerben a hőtermelő és a hőleadó berendezések közé beékelődött egység, egy harmadik rendszerelem az áramló energia útvonalában. Ráadásul akár több, energiát éppen termelő eszköz egyidejűleg is rákapcsolható. A kivét oldalon szintén tetszés szerint akár több egymást nehezen viselő hőleadó eszköz is ráköthető. És a legfontosabb tulajdonsága, hogy akkor is termelhető használatával hőenergia, amikor arra egyébként éppen nincs is szükségünk a kivét oldalon. Hogy ez mit jelent nekünk a gyakorlatban? Egy puffer tartály segítségével egymás mellett lehet egy kombi gázcirkónk, egy vegyes tüzelésű kazánunk, egy napkollektorunk, és még lehetőség marad egy (vagy több) későbbi, újabb fűtőberendezés fogadására is. A tartály másik oldalán a benne tárolt hőenergiával egyszerre fűthetjük a lakást, és mondjuk a használati melegvizet is egy bojlerben. A fűtést ráadásul akkor indíthatjuk el, amikor a hőérzetünk azt megkívánja, vagy a programozható szobatermosztát programja épp kéri. Ilyenkor azonnal meleg érkezik a radiátorokból, nem kell várni a vegyes tüzelésű kazán begyújtása után a víz bemelegedésére, a tűz felfokozódására. Sok emberrel beszélve azt tapasztaltam, hogy nem értik ennek az elvnek az imént vázolt előnyeit, sőt, egyenesen energiapocsékolásnak vélik egy nagy mennyiségű víz felmelegítését, majd annak tárolását. Az így vélekedőknek megpróbáltam már egyszer elmagyarázni apukámék fűtési rendszerének leírásában, hogy mennyire nem vesztesség a fűtési puffer tartályos üzem. Hogy ellenkezőleg, jó méretezéssel egyenesen (veszteségminimalizálás útján) spórolás érhető el. És hogy ezzel megvalósítható a kívánt magasabb kényelmi fokozat is. Hiszen a fűtőnek elegendő lehet időnként, például jó méretezés esetén naponta egyszer befűtenie, ahol heves tüzeléssel (optimalizált égéssel = magas hatásfokkal) egy menetben felfűtenie a puffertartály víztömegét, amit aztán egész nap fokozatosan használhat fel a lakás, tartva az állandó hőmérsékletet, vagy tudja az éppen aktuális új igényt kielégíteni.

Az előre kalkulálható bekerülési költség is illeszkedni látszott a kikötésbelihez. Egy puffertartály 2-300 E forint közt volt található a tervezés évében, amihez legalább 100E forint számolható a szerelvényekre, csövekre, kellékekre, és még 100E egy használt, de jó állapotú, vagy 150-200E egy új, garanciális szilárd tüzelésű kazánra. Munkadíj nekünk nulla (0) hiszen hát...ki ha nem én? Ez aránylik az akkori éves 150E forintos gázszámlához (akkor 100 Ft környékén volt 1 m3 gáz ára, amiből évente közel 2000 m3 ment el fűtésre)

 

Kiegészítések:

1)

 

Magyarország villamos energia termelése 2011-es években az ábra szerint alakult. Látszik, pár százalék híján a kétharmad része a villamos energiának fosszilis forrásokra támaszkodik. (szén, földgáz) Az égés során a termelt hőenergiának mintegy egyharmadát lehet villamos energiává konvertálni, amit szállítási veszteségek után a fogyasztónál egy hőszivattyúban felhasználva újra hőenergiát nyerünk. Mennyit? A hőszivattyú jósági tényezője szerinti (COP) 3-4 szeresét a felhasznált villamos energiának. Nagyjából azt jelenti, hogy alig kapunk vissza több hőenergiát, mint kapnánk akkor, ha helyben, a fűtendő épületben égetjük el a fosszilis energia hordozót. Ebből a következők jutnak az eszembe. Nem biztos, hogy érdemes abban az országban (térségben, helyszínen) alkalmazni a hőszivattyút, ahol olyan magas a földgázellátottság, mint Magyarországon.  Nem biztos, hogy anyagilag megtérülő az alkalmazása, hiszen az elérhető kismértékű megtakarítást rontja még az igen magas beruházási terhe is. És nem vagyok biztos abban, hogy jelentősen környezetkímélő lenne a hőszivattyú alkalmazása olyan helyen, ahol a táplálásához szükséges villamos energiát környezetszennyező módon állítják elő. Még akkor sem, ha van némi közvetlen energia megtakarítás benne. Ugyanis a hőszivattyú berendezésének előállítása, és a kellékeinek letelepítési energia igénye is hozzáadandó a terhelő oldalhoz. Márpedig a magas beruházási árnak köszönhetően azzal egyenes arányban magas a környezetterhelése is. (a tőke-energia ekvivalencia elv alapján)

Tehát meglátásom szerint olyan országokba (térségekbe, helyszíneken) érdemes a hőszivattyúkat alkalmazni, ahol a természeti adottságok, vagy más miatt nincs lehetőség az energia hordozónak a helyszínre szállítására, illetve az költségesebb a villamos energia odaszállításánál. 

 

 

 

 

 

2)

Miért gondolom ezt? Mert a villamos energia igénye az emberiségnek egy folyamatos növekedést mutat, amibe a közlekedést is egyre inkább bevonni kívánják, mint fogyasztót. Ezt az igénynövekedést a termelésben atommal és nap/szél energiával nem lehet kellően gyors termelésnövekedéssel kielégíteni. Fejlesztéseik a mai technológia és a biztonsági szabályzás mellett lassabbak, mint a villamos energia igény növekedésének sebessége.

A villamos energiatermelés fokozására tehát kellően gyors reagálással a gáz és szénerőművekre esik a tippem. Ahogyan ez éppen történik is Kínában, amikor is ezt a gondolatmenetet leírom 2011 végén. Ha viszont a szénfelhasználás egy ugrásszerű növekedés előtt áll, akkor annak árváltozása is minden bizonnyal...

 

 

 

 

2. rész

 

Hamarosan folytatása következik.








Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!