Bejelentés


Egy mindent fabrikáló honlapja


Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.








Fűtésrendszer korszerűsítés, átalakítás A következő írásban egy padló és radiátoros fűtés, és egy gázkazán szilárd tüzelésű kazán, valamint még egy használati melegvíz előállító berendezés integrálását olvashatjuk. A rendszer célja szerint egy teljesen automatizált, emberi beavatkozást csak a szilárd tüzelésű kazánba történő begyújtás, tüzelés erejéig igénylő komplex egység szeretne lenni. Az egésznek a megtervezése, kivitelezése szintén csak a saját képességeim, lehetőségeim (szakmai ismeret, szerszámozottság, eszközellátottság stb) szabta korlátok közt zajlott tevékenységem volt. Bár a tervezésnél is igénybe vettem a gondolataim véleményezésére, szakmai felülvizsgálatára baráti körömből szakemberi segítséget, és a kivitelezésnél is jelen volt egy szakmája szerint csőszerelő ismerősöm, megfelelő felszerszámozottsággal. Következzen tehát a munkásság: Szüleimnél, az én egykori szülői házamban a ház megépültekor, 1986-ban az akkor teljesen új, divatszerűnek számító PEMÜ csöves padlófűtés rendszer került kiépítésre, amelyhez egy beépített bojlerrel rendelkező lemez kazán lett társítva. (Lenin Kohászati Művek: Bükk 45) A rendszer nyitott víztérrel rendelkezett, amiben keringető szivattyú biztosította a hőhordást. Tizenévesen „gyerekfejű” érdektelenség miatt elmaradt emlékeim helyett a visszaemlékező elmesélésből tudom csak, hogy rengeteget kellett kormolnia apukámnak, amihez a fejcsóválás, cuppogás is hozzá járt, mondván, „nem értem miért nem működik már ez rendesen…”. Viszont néhány év elteltével, a 90-es évek elején hozzánk is elérkezett a gázkorszak, megérkeztek az (számunkra) új megoldások is. Érkezett a termotéka 25Kw-os gázkazán a 4 járatú kézi keverőszelep, és mindezekkel a -viszonylag- állandó hőmérsékletű előremenővel működő padlófűtés, és az automatizált működésű, kényelmes üzem. Szintén a elmesélésből tudom, hogy a rendszert ekkor tették zárt vízterűvé a kiépítést végző szakemberek, ami így 1-1,5 Bar nyomáson üzemelt a képen látható összeállításban. Apu azt mesélte ebben az időben érdektelen kérdés volt a gáz ára. A takarékoskodást, mint fogalmat nem is ismerve 2-3000 m3 gáz is elfogyott a csúcsévekben. Egyébként itt kell megjegyezni, hogy a 130nm2-es lakterű ferde, de lapos tetejű ház (egyik oldalon 2 méter, másik oldalon 4 méter belmagasság) még így is az átlagnál gondosabban szigetelt, de legalább is az aktualitások szerinti legjobb anyagokból épült ház volt. Az újként piacra dobott, és a B30-as típust váltani szándékozó Phoroton 30 téglával, thermoplán üvegezésű So-Fa fa nyílászárokkal, és perlites terranova hőszigetelő vakolattal épült ház volt a miénk, aminek a tetején egy abszolút korszakalkotó (hazánkban akkoriban…) különlegesnek számító beépített napkollektorral. Amire itt csak azért ejtek szót, mert a födém szigetelése ez által még átlagon felülinek is mondható volt. Ugyanis a bevett 5cm hungarocell-re még egy hővető alulemez került, majd a kollektornak letekert, szintén PEMÜ cső egy perlites betonágyba került beágyazásra. (Perlites, mert a statikus nem engedte a plusz 1 tiszta betonréteget teherbírási okokból) Szóval ilyen körülmények között eltelt közel 20év után nagyot fordult a világ, és elérkeztünk napjainkhoz,a közelmúltba, 2009-be. Az energiafogyasztás kardinális kérdéssé nőtte ki magát. A fűtési kényelmet egy kis spórolásért cserébe egyre többen kezdték feladni, és visszatérni legalább részben a szilárd tüzelésre. Persze alaptétel, hogy az energetikai, azon belül is a fűtési energia megtakarítására irányuló beruházások leghatékonyabb, legeredményesebb része a fűtendő épületek hőszigetelése, aztán jöhet a hőelőállító és a hőleadó berendezések hatásfokának javítása, berendezések korszerűsítése. Ezzel párhuzamosan az igények felülvizsgálatát is említeni kell, mert nagyon sok energia spórolható meg egyáltalán nem nagy lemondással, komfortvesztéssel járó igénycsökkentéssel. Apukámék esetében pont ide tartozik a lehetőség, visszakanyarodni legalább részben a szilárd tüzelésre. Hiszen egyrészt az 1 hektárnyi kertben keletkezik, illetve Apu által 2-3 barátjának gondozott kertjében kitermelődik annyi tűzifa, hogy azt nyugdíjason a téli időszakban ráérősen el tudja tüzelgetni. Akár csak a napközbeni szakaszban is, ami mellett éjszaka üzemelhet a gázkazán is. Így az ingyenes tüzelővel szintén megtakarítás vált lehetségessé. Mindezek fényében, és mert a házuk szerkezetében is megérett egy állagjavító ráfordításra, nekivágtak egy korszerűsítésnek. Erős ráhatásom eredményére végül is 3 üvegrétegű műanyag nyílászáróra történt a csere, a maximális, a helyi adottságok közt még éppen elhelyezhető 8 cm-es polisztirolszigetelés került az oldalfalakra, a tetőre az időközben tönkrement napkollektor feladása mellett egy újabb 10cm-es faszerkezet került felhelyezésre, ami ugyanennyi szálas szigetelő anyagot jelentett. Végül pedig a nagy belmagasság is megszüntetésre került egy álmennyezet kialakításával, ami szintén jelent némi hőszigetelő képességet a maga hőtükör fóliájával, és a képzett légréteggel. Még ha nem is jelentőset. A régi, 20 éve félreállított, de nyomás alól ki nem vett lemezkazánjuk mintha jelezni akart volna, mert pont 2009-es év nyarán, a felújítási munkálatok közepette tönkrement. Elengedte a vizet. Ezzel pontot téve a kérdésre, a fűtési rendszerhez is hozzá kell nyúlni. Tervezni kellett tehát egy rendszert, ami lehetővé teszi a fatüzelést, és vele párhuzamosan, vagy akár összeintegráltan a régi gázkazános padlófűtéses konfigurációt is. Nem végleges állapotnak, de kigondoltam egy hagyományos zárt rendszerű kazános-radiátoros fűtési rendszert, aminek több változata is volt. A padlófűtéses, gázkazános eredeti rendszertől teljesen független változattól a kettőt részben összekeverő verzión át egészen a két rendszerben közösen dolgozó eszközök verziójáig bezárólag. Végül is nem sikerült a határozott közös nevezőt megtalálni, és az épület felújítása amúgy sem hagyott minden megoldásra elegendő pénzügyi forrást, ezért olyan megoldást választottunk, ami nyitva hagyta a továbblépés lehetőségének irányát. Így alakult ki a meglévő mellett egy független rendszerként a szilárd tüzelésű kazánból, és 4 (később 5-re bővített) db radiátorból kialakított egyszerű, és jól bevált rendszer. Egyetlen szokatlan elemként kapott helyet benne egy biztonsági berendezés. Mely olyan helyzetekre lett kitalálva, ha a rendszerben akármilyen okból is jobban felmelegszik a fűtővíz egy beállított határértéknél, de még a forrás állapotát el nem érte, akkor vissza lehessen hűteni azt. Egy nagyobb víztömeget kellett készenlétben tartanom, aminek az elérését automatikusan tudja szabályozni a rendszer. Így lett vásárolva egy tartály használtan, költséghatékonyan. (vatera.hu) A működését az index.hu „vegyes tüzelésű kazán” nevű topicban (holicse nicknévvel) közzé is tettem. http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9147701&go=93060996 Lényege, hogy amennyiben a kazán előremenő vizének hőfoka eléri a beállított határértéket, akkor azt egy csőtermosztát érzékelve elektromosan kapcsol egy motoros irányváltó szelepet. Ez a szelep zárja a víz elől a radiátorok irányát, és helyette megnyitja a tartályt. És ha a tartályba áramlás indul meg befele, akkor kifelé is fog. A belőle kijövő hideg víz pedig már tudja hűteni a kazánt. Természetesen nem kaphatja, nem is kapja meg a tartály felől közvetlenül a hideg vizet a kazán, mert akkor öntvény repedés veszélye állna fenn. Egy szintén beépítésre került ESBE VTC 511 típusú termosztatikus keverőszelep garantálja ezt. Működése szerint arra vigyáz a beépített termosztatikus szelepe segítségével, hogy az érkező tetszőlegesen hideg vízhez annyi meleget igyekszik hozzákeverni a kazán felmelegített vizéből, hogy a kimenetén a meghatározott hőfokú víz jelenjen meg, és az mehessen be a kazánba. Az a meghatározott hőmérséklet a beépített patron hőfokán múlik. És bár ez a patron utólag is cserélhető, akár más hőértékűre is, azért ez azt jelenti, hogy a szelepvásárláskor el kell dönteni a kívánt vízhőfokot. Ezeket a keverő szelepeket amúgy is igen nagyon ajánlatos alkalmazni minden fűtési rendszerben, ahol a kazán nincs felkészítve (gyárilag is tervezetten) a kondenzációra. Kondenzáció! Arról van szó, hogy a kazántest tűztérrel érintkező felületének valamely hőmérsékletnél alacsonyabb állapota azt eredményezi, hogy a füstgázból bizonyos anyagok csapódnak ki. Folyamatában és elvében pont úgy, mint a levegő páratartalma csapódik ki egy a levegőnél hidegebb felületű tárgyra. (ki ne ismerné a párás szeműveget, amikor a gazdája a kinti hidegből belép a jó meleg lakásba) Amivel mi felhasználók találkozni szoktunk a szilárd tüzelésű kazánjainknál, az a kátrány. A füstben található elégtelenül elégett, azaz el nem égett szénhidrogének már módosult állapota. Sok esetben különböző savak is előfordulnak az ilyen kicsapódott és lerakódott kátrányban. Ez több okból is hátrányos. Pl a kátrány önmagában hőszigetelő funkcióval bír. Akkor pedig egy kátrányos kazánban előállított hőből kevesebb tud átadódni a kazántestben keringő víznek, azaz romlik a kazán hatásfoka. De a savtartalma sem segít a kazán fémanyagának állagmegóvásában. Lényegesen tudja rövidíteni egy kazán élettartamát a bene lerakódó kátrány. Ez a bizonyos hőfok a kazán belső felületén egy nehezen kifejezhető hőfok a víz oldalán, de egy elfogadott ökölszabály szerint a kátrányosodás, azaz a kondenzáció 40 C fokos víz határánál jelenik meg. Tehát, ha a kazánba 40-nél magasabb hőfokú víz érkezik vissza, akkor már nem alakul ki a nem kívánt kátrányosodás. No ezt az igényt tudják kielégíteni az ilyen keverő szelepek. Tehát a keverő szelepet Apáék esetében is alapvetően bele terveztem a rendszerbe a füst kondenzáció ellen, de a biztonsági funkció működésekor a tartályüzemnél is jó hatást gyakorol. Néhány kép az elkészült kazánházról: Lement egy komplett fűtési szezon. Rengeteg tapasztalat gyűlt össze. Először is arról kell beszámolnom, hogy fantasztikusan muzsikált a kazán-radiátorok együttese. És önmagában a választott Hőterm Vulcanus magyar öntvénykazán (persze nem feltétlen itt gyártották az öntvény tagokat, sőt...) is megérdemli a dicséretet. Kezes bárány. Jól kezelhető. A hatásfoka ugyan nem kifejezhető egy egzakt számmal (legfeljebb a prospektusában), de számomra nagyon is érzékelhető szubjektíven. A választás alapvetően a kis teljesítménye miatt esett rá, kerestük a 12 kW-nyi radiátorhoz a leginkább illeszkedő kazánt. És a legtöbb 20-25 kW-tól indult felfelé, míg a kis Vulcanus fa esetére 15 kW -al alsó csúcs volt. Sokan, sokszor azt a hibát követik el, hogy a kazán kiválasztásakor nem a radiátorok/hőleadók összteljesítményéhez igazítják a kazán teljesítményét, hanem a „biztos, ami biztos”… meg „nem baj az, ha kicsit nagyobb, mert ugye inkább legyen nagyobb, mint kisebb” bevett klisék mentén gondolkodnak! De nem!!! Nem jó, a kazán igenis ne legyen nagyobb teljesítményű, mint amekkora teljesítményt fel is tud dolgozni, le tud adni a rendszer. Amikor erősítőt választunk a Hi-Fi rendszerünkbe a meglévő hangfalakhoz, akkor sem választunk nagyobb erősítőt, mert még tönkre teszi a hangfalakat. Hát itt meg előállnak a tipikus jelenségek egy teljesítményben nem megfelelően illesztett rendszernél. A kazánban agyonra kell fojtani az égést, mert különben hőgutát kapnak a lakásban lévők. A fűtővizet meg nem szabad magasra engedni, mert ugyanaz történik a lakásban. Végül az eredmény, hogy az alacsony vízhőtől létre jön a kondenzáció, és a kazán falán csöpög a kátrány, vagy a kémény halad a biztos elkormolódás/kátrányosodás felé öles léptekben. Apukám biztos ezt a jelenséget élte meg annak idején, mikor ennek a hatását élvezte a padlófűtés és egy szenes kazánnal. Egyiknek a minél magasabb hőfokú víz lett volna jó, míg a másiknak a mennél alacsonyabb. Aztán a tapasztalatok sorában említeni kell még a két esetet, amikor is megmentett a biztonsági rendszer. Az egyik esetben áramszünet állt be. De nem hagyományosan, hanem mert egy szünetmentes tápot építettem be. Történt ugyan is, hogy az ELMŰ utcai hálózatán annyira alacsony lett a feszültség (hosszú évek alatt, ahogyan a víkend területet benépesítve az életvitel szerűen ott lakók többletfogyasztása túlterhelte a hálózatot), hogy a beépített szünetmentes tápegység, mint érzékeny és autonóm egység megállapította, küszöb szint alatt van a feszültség, tehát nincs is. Erre dolgát végezve átkapcsolt akkus üzemmódra. Apuék meg erről semmit se tudtak (mondjuk a ledes visszajelzésről sem tudtak leolvasni semmit), hiszen a lakásban minden elektromos berendezés prímán üzemelt. Tehát vagy 2 napig ment a külön telepített 37 Ah-s külső telepről a fűtés, mire azok lemerülése után beállt az elektromos csend. Ekkor megállt a keringető szivattyú, s ugyanakkor a váltószelep áram hiányában visszatérve alapállásba, megnyitotta az utat a biztonsági tartály felé. Felment a vízhőmérséklet 80 fok környékére, mire elindult gravitációval a keringés kazán és tartály közt, és ezzel elvezetődött a hő. Apu is észrevéve a történést égésfojtással normalizálta a helyzetet. Azóta az áramszolgáltató reklamációnkra hálózatfejlesztést hajtott végre, és most ismét van 220-230V feszültség a környékünkön. (korábban ez a lélektani 200-at ugrálta körül innen-onnan.) A másik esetben azt mondta Apa, ő mindent szokásosan csinált, mégis szép lassan emelkedett a vízhőmérséklet, megállni nem akarván a szokásos 60-70 foknál. Végül elérve a beállított 90 fokos határt, megtörtént az automatikus beavatkozás, indult a hőelnyelés a tartályba. Tulajdon képen éles főpróbája volt ez az eset a rendszernek, (a beüzemeléskori kipróbáláson felül) amin remekül debütált. A történés oka elvileg máig sem derült ki hivatalosan, de nekem majdnem meggyőződésem, hogy Apu vagy Anyu tekergette a nappali radiátorának szelepét előző nap (túl melegük lehetet), és az zárva maradhatott az előző befűtésről. Tudni érdemes, hogy a 12 kW-nyi teljesítmény mintegy felét egyetlen, 2,4 méter hosszú tripla kollektoros radiátor adja egymagában. Ha az kiesik a forgalomból, akkor nem csoda, hogy kevés az energia leadók összessége az előállított energiához képest. Aztán az is egy tapasztalat volt, hogy az eredeti gázkazános padlófűtéses konfigurációt nem tudta Apa magára hagyni. Minden nap bekapcsolta éjszakára, aminek az lett az eredménye, hogy 4-5 órán át, csak arra ment az energia, hogy az előző nap óta visszahűlő betont valamennyire visszahozza az „élők sorába”. Aztán reggelre verte őket a víz, és ez délutánig nem is változott. Amikor is a beálló hidegek miatt indulhatott késő délután megint a kazános radiátoros üzem, hogy estére véget érve a ciklussal, visszatérjünk a gázkazánhoz. És hiába magyaráztam Apának, hogy tökéletesen rossz a metodika, mást kéne kitalálni, ha már mindkét rendszert használni akarja egyidejűleg, nem sikerült józan szavakkal hatni rá. Legalább is nem kérte ki a jobbító ötletemet. Mindezek azt mutatták, hogy talán nem kéne az egyre mélyebben nyugdíjas korú szüleimnek ilyen sokrétű, sok megoldású feladatot adni. Talán sokkal kevesebb megoldású fűtésrendszert kéne nekik felkínálni használatra. Na de ez már a közelgő jövőbe belemutató gondolat. Szóval ennyi tapasztalat mellett történt meg a másik esemény, hogy a nyári állás után ősszel csak nem sikerült beindítani a padlófűtés gázkazán konfigurációt. Egyrészt a keringető szivattyúja beállt, másrészt a 4 járatú ESBE keverőszelep is megragadt az utolsó állásába. Onnan sehova se. És ezt már egyszer eljátszotta egy évvel korábban, amikor is szétszedtem, kipucoltam, de az összerakáskor 4-ből az egyik csavarfészekben meg is szakadt a menet. Mivel nem eresztett, úgy hagytam, azzal a széljegyzettel, hogy ez volt az utolsó szét-összeszerelés. Legközelebbi esetben elküldjük nyugdíjba. Tehát ott álltunk, hogy biztosan szét kell szedni a rendszert, de legalább is a padlófűtés részét. És akkor itt álljunk meg néhány gondolatra. Apa arról panaszkodott az első jó szigeteléssel végigvitt fűtési szezon után, hogy amikor a gázkazános üzem megy, akkor a korábbi évekhez hasonlítva lényegesen többször kapcsol ki meg be a gázkazán. Persze ez egy várható jelenség volt, amivel minden szigetelését feljavító háztulajdonos szembesül. Ugye a hőfejlesztő berendezés, itt a termotéka gázkazán teljesítménye konstans érték. Azaz ő nem tud kevesebbet termelni, ha éppen be van kapcsolva. A ház a feljavított szigeteléssel meg bizony kevesebbet kér. De hát hiszen ezért került rá a szigetelés. Ennek lesz, lett itt is a következménye, hogy időosztással igyekszik igazodni a fix teljesítményű berendezés a lecsökkent igényekhez. Azaz kevesebb üzemidő után már kikapcsol. Aztán az állásidő vagy nem változik, vagy hosszabbodik, ami után jöhet megint a rövidebb üzemidő. Ezt a hamarabb történő kikapcsolást érzékelik úgy a felhasználók, hogy „ki-be kapcsolgat”. Viszont azt is meg kell említeni, hogy a sűrűbb ki-be kapcsolás helyett előnyösebb, ha tartósan, sokáig tudnak üzemelni a kazánok, aztán az üzemszünet is lehet hosszan tartó. Ilyenkor elkerülhető az a veszteség, ami a kazán üzem meleg állapotra történő beállásáig keletkezik. Aztán azt az összegzést is érdemes meghoznunk, hogy a biztonsági berendezés nem mellőzhető a fáskazán mellett Apuék esetében, de talán nem szükséges feltétlenül egy ekkora víztérfogat a célra. Valamint ezzel párhuzamosan meg kell említeni, megfogalmazódott az a vágy is, hogy de jó lenne azzal a biztonsági tartállyal HMV-t (Használati Meleg Víz) előállítani. Hiszen az eredeti funkciója valahol Ausztriában (onnan származott az eladója szerint) is az volt, a zománcozott belsejében 200l vezetékes nyomású víz volt, amit a külső köpenytér vizével -napkollektorral- melegítettek. Apuéknál is lehetne a fáskazánnal dolgozni a külső köpenyvízre. Tehát mindezen gondolatok mentén készítettem 3 alternatívát a hozzá tartozó nagyjábóli költségbecsléssel. Az elsőben csak kicserélnénk a meghibásodott alkatrészeket, és minden marad az eredeti felállásban. Másodikban beépítésre kerülne a 4 járatú keverő szelep helyett egy kisebb-nagyobb tartály, ami kettős funkcióban üzemelne. Egyrészt egy kisebb pufferként, másrészt meg egy hidro kuplungként. (de erről majd később bővebben) a harmadik verziónál ugyan az lenne, de míg a második modellben a fás kazán-radiátoros körhöz nem nyúlnánk, azaz maradna független a két rendszer, addig a harmadikban egy teljes integráció születne. Mind a fás, mind a gázkazán a puffer- kuplung tartályra dolgozna a megfelelő automtizáltság mellett, és a hőleadók is valahogyan kombinálhatók lennének. Végül is a harmadik megoldást választották, noha bonyolultságánál, eszközigényénél fogva a legdrágábbat is. A tervezés gondolatköréből Csaba barátommal, aki gyakorlatban is a szakmát űzi, először nekiálltunk elmélkedni, mekkora űrtartalmú tartályt is válasszunk a hőtermelők és a padlófűtés közé. Ha túl nagy a tartály, akkor a funkciója inkább a pufferre hajaz, és akkor egyre távolodni fog a kuplung funkciótól. Ha túl kicsi, akkor meg fordítva, és akkor meg nem tettünk semmit se a ki-be kapcsolások ritkítása érdekében. Nézzük meg a két funkciót részletesebben azok kedvéért, akik nem annyira jártasak a témában. A hidrokuplung, azaz hidrováltó egy olyan eszköz, ami jellemzően különböző áramlási sebességű közegeket köt össze egy azonos rendszerben. Ennek kényszerű eredménye, hogy akkor viszont a közegek hőmérséklete sem biztos, hogy azonos lesz, hiszen az a tétel nem hágható át, hogy a váltón keresztül vinni kívánt összteljesítmény konstans. Amennyi teljesítmény bemegy a váltóba, annak ki is kell mennie! Sok helyzetben lehet alkalmas a használata, de például tipikus alkalmazás, amikor egy padlófűtés esetén a hőtermelő berendezés teljesítménye ugyan pont annyi, mint amennyit a padlókör le is tud adni, tehát amennyire szüksége van a fűtendő háznak, de a hőtermelő berendezés csak forró vizet tud előállítani, míg a padló köreibe csak alacsony hőmérsékletű víz mehet be. Ilyenkor a két eszköz közé illesztenek egy hidrováltót. Ha tényleg jó a teljesítményillesztés, akkor kényszerűen előáll a példánkban a következő. A hőtermelőtől lassú áramlású meleg víz megy a kuplungba, de a túloldalon egy langyosabb víz fog megjelenni, sokkal nagyobb sebességgel. Így az egyik oldalon kis tömegáram áll be nagy hőtartalommal, a másik oldalon nagy tömegáram jön létre kis hőtartalommal. Ez Apuéknál már biztos nem fog összejönni, hiszen az egyik fő baj az volt, hogy a házuk nagyon erősre sikerült szigetelésével már sokkal kevesebb teljesítményre lett szükségük attól a gázkazántól, aminek teljesítménye mit sem változott, pedig a régi nagy igényekhez lett választva. A különböző vízhőmérsékletek, esetleg a különböző tömegáramok igénye fenn áll, de biztosan kell még egy másik funkció is, ami a különböző teljesítményeket is tudja illeszteni. Na, pont erre jó a puffer tároló. A nagy teljesítménnyel dolgozó kazán sok energiát állít elő, amit be lehet hordani egy tárolóba. Onnan pedig sokkal kevesebbet is ki lehet venni, legfeljebb marad még bent. Ráadásul a bennmaradót el is lehet tárolni későbbre, nem vész el. Hogy hozzak egy magyarázó példát. A péknek csak 10 kg búza kell naponta a sütéshez, de az folyamatosan, minden nap kell neki. A búzatáblán évente csak kétszer lehet learatni tavasszal, meg ősszel, az egy évre elegendő búzát. De azt akkor muszáj is mind elhozni onnan. Erre jó a siló, ami egyenlő a mi puffer tartályunkkal. Mindet be lehet oda vinni aratás után a búzatábláról, az összes 3-4 teherautónyit, és aztán a pékünk onnan vihet akár naponta csak 10 kilónyit. Ráadásul, ha valamiért egy másik pék is vinne a silóból, és ezért idő előtt elfogyóban lenne a búza, akkor lehet akár egy másik tábláról is (import) hozatni utánpótlást. Vagy mondjuk később egy őszi aratásból. Tehát ha van silónk, akkor megtehetjük, hogy különböző nagyságú adagokkal töltjük fel a silót, mint amekkorákkal ürítjük azt. Ráadásul akár több péket is kiszolgálhatunk belőle, és akár több tábláról más-más méretű teherkocsikkal is hozathatunk oda. Csak arra kell vigyázni, ne akarjunk többet berakni, mint amennyi oda befér, és ne akarjunk többet kivenni töltés nélkül, mint amennyi összesen van benne. Hát pont egy puffer tartály kell nekünk! Abba tölthetnek meleget a fás kazánnal, és a gázkazánnal is. És lehet belőle kivenni a padlófűtéssel is, de akár a radiátorokkal is. És az sem baj, ha a megállapítás szerint a kazán teljesítménye mára már nagyobb, mint amennyit a jól szigetelt ház igényelne. (ház igénye a 10 kg-nyi, a kazán meg egy nagy teherautó) Nos, az a szerencsés helyzet, hogy a puffer tartály egyben egy hidrováltó is, ezért kellett nekünk Csabival egy megfelelő méretű tartályt keresnünk. Arra jutottunk, hogy van neki a kertben egy selejtezett 200 literes hajdú villany bojlerje. Azt állapítottuk meg, hogy nekünk pont jó lenne ez a bojler. Se túl kicsi, se túl nagy. Miért? 200 literben 40 fok hőváltozás 34 MJ energiát jelent. (ennek kiszámítását itt nem részletezem, egy korábbi írásomban részletesen taglalom a számítási metodikát: http://www.gepeszcsoport.hu/index.php?page=magazin&id=302) Márpedig a padlókör előremenőjének (30-35 C) okán ez alá nem nagyon engedhetjük a tartályt. Felfűteni meg 70-80-nál nem fűthetjük jobban, mert különben nem lenne hova állítani a biztonsági hőhatárt, ami szintén még be kell férjen a 100 fokos palafonig, ugyanakkor össze sem lóghatnak. Tehát a 40 fok hőkülönbség az egyenlő cca. 9,5 kWh-val. Ha a termotéka gázkazán névleges teljesítménye 25 kW, és a hatásfoka, amire híresen nem lehet büszke, mondjuk 60 %, akkor egy órányi üzem alatt hasznosan a fűtővízre 15kWh energia jut. Ami azt jelentené, 40 perc alatt felfűti a 200 liternyi vizet, ha közben nincs kivét. De nyilván lesz kivét. Tehát ez az idő még egy kicsit meg is nyúlik. A korábbi sok éves megfigyelések szerint, szigetelés felújítást megelőző években a gázkazán üzemideje 1:2,5 arányú volt, most biztosan 20-25 %-al jobb, 1:3 arányú lehet (üzem az üzemszünethez képest), vagyis a feltöltés idejéhez még 1/3-nyi időt hozzátéve pont 1 óra feltöltés jön ki. És akkor ahhoz 3-szor annyi lemerülési, azaz még 2 óra tartozik. És akkor e számolásban az is feltételezett volt, hogy a kivét oldal folyamatosan megy. De nyilván nem fog menni, Nem mehet, mert az azt jelentené, éppen nem tudjuk felfűteni a lakást a padlókörünkkel. Vagyis ez további üzem-üzemszünet nyúlást jelenthet a valóságban. Az tehát látszik, a 200 literes tartállyal napi maximum 8 bekapcsolásra redukálhatjuk a gázkazán „kapcsolgatását”. Nem rossz választás! És még kezelhető méret a helyfoglalás kérdéskörében, sőt, még falra is szerelhető ellentétben sok nagyobb társával szemben. Megegyeztünk abban, hogy az elméleti kapcsolás többi részének kidolgozása után a tartállyal kezdünk, csinálunk belőle felcsonkozással egy nekünk megfelelő mini puffer-hidrováltót. Visszavonultam hát elmélkedni, rajzolgatni. Két esetet vázoltam fel. Ver1: mindkét kazán a mini pufferra dolgozna, miközben a fáskazánnak megmaradna biztonsági elemként az eredeti, tavalyi felállás szerint a 200 L HMV tartály. Viszont a radiátor és a padlókörök párhuzamosan akár egyszerre is vehetnének ki meleget a mini pufferből. Ver2: mindkét kazán a mini pufferra dolgozna, miközben a fáskazánnak itt már nem lenne köze a régi biztonsági víztérfogathoz. Helyette a biztonságot a HMV tartály külső palástja adná. Vagyis biztonsági kapcsolás esetén a forró víz elkezdené a paláston át felfűteni a HMV tartályt. Ez érzésem szerint kicsivel kevesebb biztonsági „tartalékot” jelentene, de a semminél biztosan sokkal többet. A radiátorok viszont nem a mini pufferből táplálkoznának, hanem egy irányváltás után a mini pufferrel vagy-vagy alapon a két kazán bármelyikéről. Tehát a kazánok vagy a radiátorra tudnának dolgozni, vagy a mini pufferre. A két verzióban más-más padlóköri hőmérséklet keverési metodikát, eszközt ábrázoltam. Az egyik a hagyományos 3 járatú termosztatikus szelepet mutatja, olyasmit, mint amilyenről esett már szó a kazánnál a visszatérő víz hőmérsékletének szintre emelésekor. Csak ez működésében fordított, itt nem a hideghez kever annyi meleget, hogy szintet érjünk el, tartsunk, hanem a meleghez kever hideget a szint eléréséhez, tartásához. A másik verziónál meg egy másik megoldás szerepel, mely állítható, de statikus mennyiségű hideg ellenében annyi melegnek enged utat a meleg forrás nagyságának függvényében, hogy szintén szintet tartson. Utóbit meg Viktor nevű mentorom javasolta, aki Csaba mellett a másik megkérdezett szakmabéli személy volt. Mindkettőjüknek elküldtem a két verziót kiválasztásra, véleményezésre. Majdnem 100 %-osan a 2-es verziót preferálták. És hát nagy erő, ha valami mellett egybehangzó a vélemény. Tehát elfogadtam a javaslatot, és nekiálltam kidolgozni a 2-esnek a részletmegoldásait, elektromos vezérléseit. Szempont volt, hogy lehetőleg minél egyszerűbb legyen, és minél kevesebb alkatrészt tartalmazzon. Az is szempont volt, hogy a meglévő eszközöket a lehető legnagyobb mértékben használjam fel, ergo minél kevesebb új beszerzésű alkatrész kelljen. Apukámék miatt igyekeztem olyasmit kitalálni, ahol kevés eszközön kell állítani emberi beavatkozással, a legtöbb funkció önműködően üzemel. Törekedtem a maximális biztonságra, arra hogy minden üzemszerű emberi állítási lehetőség mögött legyen védelmi mechanizmus. Következzen a kialakult végeredmény, ami aztán mint rajz, még javítva is lett a megvalósulásnak megfelelően. (Kivéve a vezérlő doboz lámpáit, amit egy későbbre tervezett változatás miatt még mindenképpen módosítani fogok.) Amit az értéshez el kell mondanom: a zölden ábrázolt részek az elektromos áramköröket, vagy azok eszközeit mutatja. A fekete részek a már meglévő, rendelkezésre álló eszközök, azokat nem kellett már megvásárolni. A piros részeket viszont igen, azok új eszközökként lettek beszerezve. A tárgyak egymáshoz képesti elhelyezkedése igyekszik követni a valóságot, bár ez nem mindegyik esetén sikerült. Mint elvi rajzon, ez nem követelmény, itt most azért igyekeztem mégis közelíteni a valóságos elhelyezkedést, hogy a fényképeken is azonosítható legyen egy-egy eszköz a rajzi pozíciójához. Fussuk át a rendszer működését. Az egész rendszernek a lelke és vezérlője a mini puffer-hidrováltó tartály. Ő az, aki vezérli a környezetében lévő eszközöket, míg közben kiszolgálja a padlófűtés igényét. Van neki két termosztátja, melyek benyúlnak a víztérbe egy alul, egy felül. Azon belül is a kazánok oldalán, a töltő oldalon. Az egyik a kazánok előremenő csonkja alatt közvetlenül, a másik a kazánok visszatérője felett épp egy kicsivel. Ezek elhelyezkedése kulcs fontosságú. A magyarázat előtt tudjuk le a kivét oldalt, a padlókört. A padlókör és a kazánkör előremenői egymással szemben egy magasságban vannak. Mindkét csonk be van engedve a tartály falától kb. egyharmadra, Így elmondható, hogy balról jobbra haladva a tartályban egyharmadig csőcsonk, egyharmadig semmi (tartály térfogatrésze), egyharmadban megint csőcsonk található. Ennek a kialakításnak a szándéka, hogy ha a tartály nagyon ki van hűlve, avagy éppen indul nulláról, és a padlókör kér meleget, azaz megy a keringetője, akkor is nagyon hamar meleg vízhez jusson. Ami a kazánoktól érkezik, az hamar át tudjon áramlani a kimeneti oldalra. Az alsó csonkja is szembe van a kazánköri oldallal, de ezek nincsenek olyan mélyen beeresztve a tartályba. Itt nincs jelentősége az azonnali átáramolhatóságnak. A Ver2-nél ábrázolt keverési módszert láthatjuk itt is. A padlókörből visszatérő hideg vizet egy állítható, de egyszer stabilizált mértékben meghatározott mennyiségű ággal. A padlókör oldal ezzel kész is van. A kazán oldalon a működés a következő. Mondjuk induljunk el a tartály hideg állapotából. Áram alá helyezzük a rendszert. A felső termosztát azt jelzi hideg a tartály, és az alsó is ebben az állásban van. Erre kiadásra kerül a kazán indító jele Re1 meghúzásával. Megindul a hőtermelés, amitől a meleg elkezd a feltöltődés miatt elindulni lefelé. A felső termosztátot azonnal át is váltja, de Re1 relé öntartásban marad saját érintkezőjén keresztül, így nem áll le a hőtermelés. Azonban a meleg elérkezik alul a tartály aljára, pontosan annak közelébe. Az alsó csonk feletti termosztáthoz először, ami így a meleget érezve átvált, amivel megszünteti Re1 relé öntartását. Az elenged, amivel leáll a hőtermelése a gázkazánnak. A tartályból fentről valamikor nyilván veszi ki a hőt a padlókör, ami a meleg vissza, felhúzódását eredményezi. Először az alsó termosztát érzi ezt, vált is, de Re1 már nincs tartásban, és a felső termosztát pedig meleget érez még, így ő sem indítja a relét. Ha a tartályban a meleg felhúzódik a felső termosztátig, akkor az is hideget érez, vált, és meghúzza Re1-et. A körbeérő ciklus kezdődik elölről. Ettől az önvezérléstől automatizált a rendszer. Ha egyszer meleg lesz a lakásba, és a szobatermosztát nem kérve több meleget leállítja a padlóköri keringetőt, akkor minden bizonnyal megáll a folyamat, és addig nem történik semmi, míg el nem szökik a tartályból a hő, vagy később el nem kezdi újfent kivenni a padlókör a meleget. Ezt bonyolítja kis mértékben a fáskazán. Ha abba befűtenek, és a csőtermosztátja, Tcs1 meleget érez, akkor átváltva elveszi a vezérlés lehetőségét a gázkazántól. Akár érkezik az a tartály felől, akár nem. Hogyan? Tulajdonképpen Tcs1 adja ki az indító jelet a nyugalmi érintkezőjén keresztül Re1-nek, és azt vonja meg tőle miközben Re2-t húzza meg. Re2 meg meghúzva garantáltan leválasztja a gázkazán indíthatóságát. Azaz amíg a fáskazánban meleg a víz, addig nem indulhat a gázkazán semmi képen. Viszont ha fáskazánban fűtenek, akkor az az indító jel egyrészt továbbra is indítja a kazánköri közös keringetőt, és pluszban még Vsz1 szelepet is, ami meg átváltva biztosítja a fűtővíz irányát a fáskazán felé. További eszközök még a rendszerbe a tavalyról érkezett HMV tartály palástköre. Ez párhuzamosan csatlakozik a mini pufferünkre, de egy sima áteresz szelep zárja a kazánokból érkező forró vizet előle. Ez a szelep is elektromosan nyitható, aminek a jele két helyről érkezhet. Egyrészt van a rendszerben egy kapcsoló a vezérlő szekrényen a kézi kapcsolás céljára. Ha valaki szeretne HMV-t előállítani, akkor csak kapcsolnia kell. Nyílik a szelep, és áramlás indul meg a HMV tartály palástja felé is. Hogy ehhez legyen is megtermelt hő, vagy be kell fűteni a fáskazánba –ha még nincs- vagy a „hőtermelés” kapcsolót is kapcsolni kell, aminek hatására indul a gázkazán (persze ha csak nem a mini puffer igénye miatt már éppen munkában van a gázkazán) . Persze csak ha nincs fűtve a fáskazán. A másik lehetőség, hogy a kazánok már közös szakaszú előremenőjén van egy másik csőtermosztát, Tcs2, ami egy nem tervezett magasságú hőmérsékletre van beállítva. Legalább is magasabbra, mint amilyen hőmérsékletnél normálisan leállás jelet adna ki a mini puffer. Ha tehát kiadta az állj, tele a tartály jelet a mini puffer alsó termosztátja, és mégis tovább emelkedik valamiért a kazánköri előre menő értéke, akkor Tcs2 vált, és megnyitja a HMV palástja felé az áramlás lehetőségét. Ezzel hideg vizet keverve a kazánok visszatérőjébe, lehűtendő azt. Ez egy első vonalas biztonsági funkció, ami hivatott kiváltani a tavalyi biztonsági rendszert. Van még a rendszerben egy másik váltó szelep Vsz2. Ez is motoros szelep. A kazánok előre menőjének irányát tudja váltani a mini puffer vagy a radiátorok közt. Ennek a szelepnek az átváltása is kétféle képen lehetséges. Egyrészt ennek is van egy kézi kapcsolója a vezérlőn arra az esetre, ha külső beavatkozásként direkt akarjuk a radiátorokat fűteni. Ennek létjogosultsága lehet például egy olyan eset, ha hosszú távollét után nagyon lehűlt lakásba azonnal kell meleget csinálni. Nyilván a padlófűtés képtelen gyorsan reagálni, de a radiátorokkal akár egy óra alatt is megoldható ez. Másrészt a radiátor kör is betölt egy biztonsági funkciót. Van ugyanis egy harmadik csőtermosztát, Tcs3 a visszatérők közös pontján. Abban az esetben, ha a HMV biztonsági kapcsolásával sem sikerülne a visszatérőt lehűteni, és az előre menő még tovább melegedve a visszatérőben is további nem kívánatos mértékű emelkedést eredményez, akkor a Tcs3 ezt érzékelve váltja Vsz2-t. Mondhatjuk persze, hogy ezzel biztosan kivégezzük a radiátor körben alkalmazott, és max 95 fokra engedélyezett 5 rétegű műanyag csövet. De ne feledjük, ehhez az állapothoz már a robbanás állapota van közel, aminél még mindig jobb azt elkerülve inkább tönkre tenni a néhány méter csövet, csatlakozó idomot. A gyakorlati tapasztalat az, hogy a fáskazánnal még a mini puffert is nehéz túlfűteni. Ha mégis sikerül, akkor a HMV által elnyelt energia olyan sok, hogy a fáskazánba éppen telepakolt töltet is még le tud égni, mire a HMV tartály teljesen felmelegszik. Tehát a második biztonsági elem aktívvá válásának esélye annyira csekély, hogy azzal szemben vállalható más eszközök esetleges tönkremenetele. Kitűnhet már az eddigiekből, hogy a lakás fűtését egyedül a padlófűtés hivatott ellátni. A radiátorok csak kézi beavatkozás esetén foghatók munkára. Ennek egyszerű indoklása az, hogy ha a múltban a kevéssé szigetelt állapotú házban is elégnek bizonyult a padlófűtés, -igaz a nagy hidegekben már koppra járatva (folyamatos üzem, több mint 40 fokos előremenő vízzel)- akkor most a nagyon jól leszigetelt állapotban biztosan elégnek kell lennie. Ezzel összhangban van Apu tapasztalata a „ki-be kapcsolgatással”. Viszont a padlófűtés teljesen automatizált. Ha van valakinek kedve befűteni a fás kazánba, akkor azzal spórolhat a gázkazán fogyasztásán. Ha viszont nem megy le a kazánházba senki, akkor akár egy egész telet is képes automatikusan végig fűteni a rendszer. A két váltószelepről azt érdemes tudni, hogy mindkettő alapállású. Vagyis ha nem kap áramot, akkor felveszi az egyik végállást és annak megfelelően egyik irányba nyitott. Ha áramot kap, akkor átmegy a másik állásba, átváltva a szelepet. Ha megszűnik az áramellátása, visszatér az előzőek szerint. Így aztán a gondos állapot/szelepirány kiválasztás segítségével biztosítható egy alapállása az egész rendszernek. Mindkét szelep elé bekerült egy vízszűrő. Iszap leválasztást az ugyan nem tud, de véleményem szerint nincs is szükség rá, mert a mini pufferben képes a képződött iszap leülni a tartály aljára. Ami lejjebb van, mint a legalacsonyabb üzemi csonk. Így aztán valószínűtlen hogy onnan fel tudjon kapni belőle iszapot. A HMV tartálynak nincs sem nyomáscsökkentője, sem tágulási tartálya. Nem is kell véleményem szerint. Visszatágul a hálózatos rendszerbe. A nyomás mértékével meg az a helyzet, hogy szüleim egy település legmagasabb pontján vannak. Ebből a földrajzi hatásból fakadóan a sok éves tapasztalat szerint a közmű szolgáltató még sosem tudta túlszárnyalni a 3 BAR-os nyomást. A jellemző nyomás 2,8 BAR. (valószínű, ez az érték már a földrajzi adottságok szabta határ) A termotéka gázkazánnak van egy beépített belső védelme, ami egy állítható határértéket jelent, amely határt elérve a benne lévő víz, leoldja a mágnesszelepet, azaz elalszik benne a láng. Amint a határ alá kerül a vízhő, újra engedélyezi azt. A rendszer hibái, gyengeségei. Mint az már kitűnhetett az eddigiekből, nincs lehetőség csak a HMV tartályt fűteni. Ha megnyílik az áramlás előtt az út a HMV palástja irányába, akkor nem záródik a mini puffer (átváltott irány esetén a radiátor kör) felé. Vagyis a HMV-t készíteni csak úgy lehet, ha a fűtővíz még legalább egy irányba is tud haladni. Sajnos ennek kiküszöbölése még további váltó szelepet jelentett volna, amiről mi anyagi okokból lemondtunk. Álláspontom szerint a téli időszakba a fűtés az elsődleges feladat, nem baj tehát, ha HMV készítés közben oda is termel a rendszer hőt. Viszont ha nyáron, fűtést nem igénylő évszakban szeretnénk HMV-t készíteni, akkor kézi beavatkozással el kell zárni a többi irány csapját. Végül is azért (is) vannak beépítve. Ha viszont vészkapcsolás miatt került megnyitásra a HMV irány, akkor is a mini puffer ág is nyitva marad. A tapasztalatok szerint ez sem jelent gondot, mert a mini puffer irányában több ¾ colos eszköz is be van építve, nem beszélve a Vsz2 szelep önmagában is fennálló többlet áramlási ellenállásáról. A HMV irányban viszont csupa 1 colos eszköz és cső van, azok is rövidebb hosszban, mint a mini puffer iránya. Talán ennek köszönhető, hogy az áramló víz sokkal nagyobb mértékben hajlandó a HMV palástja felé menni, akkor pedig nagyobb mennyiségű hideg visszatérő keveredik a kevesebb forróhoz. Ergo rövid időn belül vissza tudja hűteni a túl forró kazánt. Nincs a rendszerben védelem, a PEMŰ csövek esetén biztosan bekövetkező oxigén diffúzió ellen. Illetve maga az oxigén ellen. De abban maradtunk az elején, hogy a vastag vascsövek illetve az öntvény kazán átrozsdásodásától valahogy nem félünk az újabb 20 évben. A Termotéka gázkazánnak viszont már eddig is ki kellett volna lyukadnia. Majd 20 évet ment szintén védelem nélkül. Minden bizonnyal ki fog a közel jövőben, de majd akkor ráérünk gondolkodni, érdemes e egy drága eszközt beépíteni a cseredarab védelmére. Annyira felgyorsult a világunk, hogy nem látom létjogosultságát 5-10 évnél messzebbre előre gondolkodni. Legalább is nem ilyen téren, és nem ebben a konkrét esetben. Óriási hibája még a rendszernek, hogy a szilárd tüzelésű kazán termelte hő nem vehető ki maradéktalanul, ha a termelés egy tároló tartályra történik. Miért is? A kazánon egy csőtermosztát végzi a keringető szivattyú indítását-leállítását. A tartály felfűtésének elején minden bizonnyal egy alacsonyabb fűtővíznél már el kell kezdeni a keringetést, a felfűtést. Tehát a kazánban egy nagyjából 60 fokos vízhőnél be kell kapcsolni a keringetőt. Aztán a tartály felfűtésének vége felé minden bizonnyal az indulónál jóval magasabb hőmérsékletű víz fog keringeni, amikor is a tűz leég. Normál esetben, tartály nélkül a víz addig lehetne keringetve, amíg annyira vissza nem hűl, hogy a csőtermosztáton beállított indító értéknél is alacsonyabb lesz. Sőt annál is még alacsonyabb, mert mint minden hasonló eszköznek, a csőtermosztátnak is van hiszterézise. Ami azt jelenti, hogy a példánkban 60 fokos hőnél kapcsolta be a keringetőt, akkor lekapcsolni csak mondjuk kb. 50 foknál fogja, vagy amennyi a termosztát hiszterézise. De egy éppen felfűtött tartály esetén ez nagyon kerülendő. Hiszen ha csak sokkal alacsonyabbra visszahűlő víznél kapcsolna ki a termosztát, akkor ez azt is jelentené, hogy a tűz kialudtával bizony továbbra is forró víz kering a kazánon keresztül a tartályból visszafelé, és csak annak elhűlésekor, elérve a példánknál az 50 fokot, kapcsolna ki. Pedig tűz ekkorra már réges-régen nem volt, a keringő forró vízzel csak fűtöttük a kazánt a tűz helyett. Ha tartályt kell fűtenie egy szilárd tüzelésű kazánnak, akkor szokták egy másik érzékelőtől is függővé tenni a keringetőt. Egy hőérzékelő figyeli a kéménycsövet, amiből megállapítható, hogy ég e tűz a kazánban. Ha nem, akkor akár milyen meleg a víz, le lehet állítani a keringető szivattyút. Nos, tettem én is ilyet bele. Próbára egy hőtárolós elektromos kályha kiszuperált hőkapcsolóját, (mert az állítható 50-300 fokig, és mert hirtelen ez akadt a kezembe) később a sikeres működése alapján véglegesnek egy PID hőérzékelő egységet. De nem állítom le vele a keringető szivattyút, hanem a Re2 egy másik munkaérintkezőjéről kapott jelet vezettem a Vsz2 szelep motorjára. Ezzel elérve, hogy ha nincs a füsthő érzékelő szerint tűz a kazánban, de van benne forró víz még, akkor mini pufferről átváltás történik radiátor irányra. Oda szépen belesülhet a kazánban lévő maradék meleg víz, illetve a parázs által termelt kevéske hő. Persze ennek is van egy szépséghibája. Mégpedig, hogy a keverő szelep igyekezve melegen tartani az éppen hűlő vizet, igyekszik zárni a radiátorok irányából érkező hideg víz útját. Ettől még jut meleg víz a radiátorok felé is, mivel ezeknek a szelepeknek nincs teljesen zárt állapotuk semmilyen hőmérsékleti helyzetben. Hiszen akkor nem lehetne rajtuk keresztül feltölteni a rendszert, de a nyomás azonosság is megbomlana a zártságuk esetén. Egyszóval ha nem is teljes tömegárammal, de megtörténik a radiátorok felé a hőtovábbítás. Természetesen megvannak az első tapasztalatok is. Jelen írás készítésekor majdnem egy hónapos tapasztalatok állnak rendelkezésre. Először is amit leginkább levesznek a szüleim, hogy kikapcsolták a villanybojlert, ami számukra egy hatalmas érzés. Apu belőtte magát egy olyan üzemeltetési metodikára, ami biztosítja a napi meleg vizet is. Valamikor kora délután elkezdi a mini puffer egy hideg pillanatában a fáskazánnal a fűtést. Egy komoly megrakással pont fel tudja fűteni a tartályt, ez után még 2-3 alkalommal rak rá, de csak annyit, hogy a tartályt töltött állapotban tartsa. Aztán este a lefekvés előtti utolsó órában megint megrakja keményen, és bekapcsolja manuálisan a HMV kapcsolóval a meleg víz készítést. Ennek az utolsó töltetnek a hatása, hogy pont annyi meleg víz készül belőle, amennyi a teljes következő napi fogyasztás fedezi, illetve pont mivel (a hibák közt soroltam) HMV üzemben is van szabad áramlás a mini puffer felé is, így azzal meg annyit ér el, hogy az sem tud visszahűlni. Azt meg kell említenem, hogy a kazánköri tömegáramok úgy lettek belőve, hogy nagyjából mindkét kazán 10 fok delta T-vel dolgozzon. A mini puffer meg 70-80 fokon tekinti magát feltöltött állapotúnak, ami azt jelenti, hogy ha a HMV mellett továbbra is kap hőellátást, akkor sem történik nagyobb baj, mert a teljes víztartalma körbe is foroghat, akkor is csak 80-90 fokos lesz. Gyakorlati tapasztalat, hogy a HMV-ből visszaérkező hideg víz keveredve a mini pufferből érkező forróval annyit hűl, hogy a 10 fok delta T-vel csak szinten tudja tartani a kazán a mini puffert a HMV mellett. Másik tapasztalat, a felfűtési lehűlési idők. A fáskazán egy kicsivel gyorsabban tudja felfűteni a mini puffert, mint a gázkazán. Az utóbbinak ez kb. 50-55 percébe kerül, de úgy, hogy közben folyamatos a kivét. Emlékezzünk csak vissza! Az írás elején , amikor Csabival méreteztük elméletben a tartályt, 40 percet kalkuláltunk a felfűtésre, ha nincs kivét a tartályból. Nagyjából passzol! És a lehűlés is nagyjából bejött, mert a kinti hidegtől függően 2-3 óra közé esik a tapasztaltak szerint. A gázfogyasztást Apu minden nap -24 óránként- felírta. Az első 3 napban, míg a hideg betont felfűtötte a rendszer, 12-13 m3 fogyott. Aztán utána bevonta a fűtésbe a fáskazánt, és beállt az ismertetett metodikára. Ekkor napi 6-7 m3 gázfogyasztást jegyzett fel. Mindez az átlagosnak mondható december elejétől karácsonyig eső időszakban, stabil (napközben is) mínuszokkal, hóval. Összefoglalva a következőket mondhatom a műről. Elkönyvelek egy sikeres tervezést, munkát, és köszönöm szépen az érintettek segítségét, Csabáét, Viktorét. A munkaközi képekből összeállított csokor remélhetőleg tökéletesen elmeséli a gyakorlati történéseket, azok mikéntjét. Következzenek komment nélkül: És így készül egy tartályhüvely a mérőórának, ha nincs már meg a gyári az órához…






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!